A kávé története

A kávé élettani hatásainak felfedezéséről több legenda is él. Az egyik szerint Kr.e. 300-ban Etiópiában egy Káldi nevű kecskepásztor észrevette, hogy bizonyos piros bogyók legelése után a kecskéi egész estig rendkívül aktívak maradnak. A bogyókat megkóstolva saját magát is élénkebbnek érezte, s felfedezéséről később a közeli kolostor szerzeteseinek is beszámolt, akik szintén elkezdték enni a bogyókat, majd pedig felfedezték, hogy ha megpörkölik azokat, s italt főznek belőlük, ugyanazt a hatást érik el, az íze azonban sokkal finomabb.

Egy másik változat szerint jemeni pásztorok jöttek rá a kávé élénkítő hatására, s egy titokzatos, fekete, keserű, élénkítő hatású ital a legrégebbi arab mondákban is szerepel. Az ugandaiak, ha hosszú útra keltek, állítólag szárított kávészemeket rágtak (úgy gondolták, hogy ettől erőre kapnak), az abesszínok pedig egyszerűen azért rágták a kávét, mert szerették.

Tények

Ami biztos: a kávét, mint italt az 1410-es évektől már fogyasztották az Adeni-öböl, illetve a Vörös-tenger túlsó partján, Adenben, Mekkában és Kairóban. A kávéivás szokása a XVI. század végére az egész arab világban elterjedt, hogy aztán örmény és görög kereskedők által Velencén keresztül Olaszországot és Franciaországot is meghódítsa.
Magyarországon a törökök 150 éves uralma alatt lett igazán ismertté a kávé, az első kávéházak a XVIII. század elején nyíltak meg.

A kávé élettani hatásai

A kávé legismertebb alkaloidja a koffein, amely fokozza a szívműködést, az anyagcserét és a légzést, növeli a vérnyomást és a vérkeringési sebességet, tágítja az agyi ereket, szűkíti a bélben levő ereket, vizelethajtó.
Megszünteti az álmosságot, javítja a hangulatot, gyorsítja a gondolkodást, átmeneti teljesítménynövekedést idéz elő.